Amikor pár hónapja a Chelsea még csaknem tízpontos hátrányban volt a bajnokságban a Manchester Uniteddel szemben, aligha gondolták a londoniak, hogy ezen a találkozón újra nyílttá tehetik a bajnoki címért folyó harcot. Márpedig három fordulóval a vége előtt az MU korábbi kényelmes előnye három egységnyire csökkent. Hazai pályán ebben a bajnokságban még veretlen Sir Alex Ferguson alakulata, sőt, tavasszal a Bajnokok Ligájában kettős győzelemmel lépett át a Chelsea-n, de ne feledjük, hogy a „kékek" a pontvadászatban a legutóbb megszerezhető 27 pontból 25-öt bezsebeltek. Utóbbi három találkozásuk alkalmával a Premier League-ben egyébként a Chelsea mindannyiszor megverte a Manchestert!
Carlo Ancelotti, a vendégek edzője igyekezett levenni a terhet játékosairól, és borús hangulatú nyilatkozataival nyomás alá helyezni a „vörös ördögöket"; míg Ferguson a találkozó játékvezetőjét, Howard Webbet terrorizálta a maga cizellált módján, a lélek húrjain finoman végigzsondítva. „Csak egy dologtól félünk ma, mégpedig attól, hogy a játékvezető a Chelsea javára téved" – szólt a skót.
Aki legszebb álmaiban sem gondolta, hogy szinte azonnal vezetéshez jut csapata: a 36. másodpercben Pak Dzsi Szung ugratta ki tökéletesen Javier Hernándezt, aki nem is hibázta el a ziccert. A szezon leggyorsabb gólja volt ez! Szemmel láthatóan megfogta a gól a vendégeket, hogy az egyik legócskább futballközhellyel éljünk, hiszen előbb Wayne Rooney, majd Hernández szerzett kis híján újabb találatot. Az első negyedóra végén két helyzettel jelezték a „kékek”, hogy visszatértek a mérkőzésbe, de Nemanja Vidics hamar lelombozta lelkesedésüket: Ryan Giggs jobb oldali beívelése után a sokadik chelsea-s védelmi hibát kihasználva az ötösről a kapuba biccentett. A kiváló formában lévő Chelsea viszont nem adta fel, így az idény végén visszavonuló holland kapus, Edwin van der Sar percei következtek: vetődve védett mindkét sarok előtt, tornászott a léc alól szögletre, lopott le labdát az ötösön Didier Drogba fejéről. A londoniak hátsó sora viszont zegzugos átjáróház volt: John Terry minden veszélyes lövésről lekésett, Braniszlav Ivanovicsot csak Webb jóindulata tartotta a pályán, a korábban néha klasszisként villogó David Luizt pedig Ancelotti úgy leteremtette az oldalvonal mellett, mint a pengős malacot.
A szünetben Ancelotti két helyen is változtatott csapatán: David Luizt Alexre, Mikelt pedig Ramiresre cserélte le, így próbálván meg betömni csapata közepén a nagy lyukat. Pár perc múlva kiderült, hogy a Sir remek jós: Antonio Valencia cselezett ki minden kék mezest a jobb oldalon, és amikor elfogytak, középre adott, de a bevetődő Terry kézzel hárított a tizenhatoson belül. A büntető elmaradt, akár csak a túloldalon, amikor Vidics rúgta el Salomon Kalou lábát…
Újabb helyzeteket viszont nem láthattunk, így Ancelotti az utolsó fél órára beküldte a világ jelenlegi legdrágább cserejátékosát, Fernando Torrest is. Mégis megállt a kaputól harminc méterre a vendégek tudománya, egészen a 69. percig, amikor a láthatatlan embert addig a pontig nagy sikerrel alakító Frank Lampard kihasználta az MU-védelem első komoly hibáját, és közelről szépített.
Hátul pedig Alex mutatta meg, hogy érdemes volt becserélni, amikor utolsó emberként becsúszva vágta ki Rooney kapuba tartó lövését. A hátralévő időben stabilan védekezett a hazai csapat, sőt, Valencia és Rooney révén veszélyes kontrákat vezetett. Hernández kétszer is eldönthette volna a mérkőzést, majd Torres lőtt mellé tíz méterről.
Újabb találat nem született, ezzel gyakorlatilag bajnok a Manchester United!
