manchester united

Három legyet szeretett volna lecsapni ezen a mérkőzésen Sir Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere: egy ponttal bebiztosítani saját 12., a klub 19. bajnoki címét, ezzel pihenőidőt biztosítani sztárjainak az FC Barcelona elleni Bajnokok Ligája-döntő előtt, és nem utolsósorban elvenni az örök rivális Manchester Citytől azt az örömöt, hogy csak rá figyeljen az ország, ha megnyeri ma az FA-kupát a Stoke City ellen. Bónuszként a „vörös ördögök” maguk mögött hagyhatják az angol bajnokság örökrangsorában a szintén 18 elsőségnél tartó Liverpoolt.

A nap számai a 12 és a 19 mellett az 573 és a 600., Ryan Giggs ugyanis 573. Premier League-találkozóját vívta ma, megdöntve ezzel David James rekordját, Rio Ferdinand pedig 600. alkalommal lépett pályára a klubban. Nem sok kellett ahhoz, hogy álomszerűen kezdődjön a „rekordok napja”, hiszen a 4. percben Nani fejese nyomán a labda a lécen csattant. De nehogy azt higgyük, hogy a hazaiak túlságosan is tisztelték volna ellenfelüket, David Hoilett például négy védőt is játszi könnyedséggel cselezett halomra, pontos beadását a hiperaktív védő, Christopher Samba viszont fölé vágta.

Így is meglepetést okozott azért, amikor a 20. percben megszerezték a vezetést a hazaiak, igaz, kellett ehhez az is, hogy Brett Emerton bal  oldali beadásánál a rendkívül bizonytalan kapus, Tomasz Kuszczak újabb lepkevadászatra induljon, majd Martin Olsson visszaívelt labdájáról Jonny Evans maradjon le, így a feladó Emertonnak már nem volt nehéz pár lépésről a hálóba találnia. 

 Megfogta a gól az MU-t, hogy éljünk a legócskább futball-közhelyek egyikével, de ezúttal is találó ez a kifejezés. A vendégek zavart tíz percét a mérkőzés harmadik Kuszczak-hibája zárta le (később kis híján másodszor is gólt rúgatott egy hazaadás után az ellenféllel a lengyel, aki ezzel alighanem leszámolhat azzal a reményével, hogy a nemsokára visszavonuló Edwin van der Sar helyét átveszi a kezdőben). Az első félidő hajrájára beszorultak a hazaiak, de mindig akadt egy bevetődő-odalépő-becsúszó játékos, aki tisztázott a meleg helyzetekben. Ne feledjük, a vendéglátó a biztos bennmaradásért harcolt.

A szünetben egyik kapitány sem változtatott csapatán, és nem változott a Man. United támadójátéka sem, amelyre igen jellemző volt, hogy egy alkalommal az a Javier Hernández nem volt képes két méterre pontosan passzolni mellett futó társának, aki eddig 13 gólt szerzett 23 kapura lövéséből a Premier League-ben. Az utolsó fél órára a jobbhátvéd Fabio helyére a veterán középpályást, Paul Scholest küldte be Ferguson, de ez nem sokat segített, sőt, a 65. percben a ma világklasszis produkciót bemutató svéd balhátvéd, Martin Olsson fejelt kapufát. Pár perc múlva Rio Ferdinand ütközött majd veszett össze Nemanja Vidiccsel, nem is győzött sóhajtozni a lelátón Van der Sar.

Vidics később kevés híján leharapta az egyik asszisztens fejét, pedig ők kaptak büntetőt, miután Paul Robinson akasztotta a kilépő Hernándezt. A tizenegyest az addig láthatatlan Wayne Rooney váltotta gólra, majd az angol nyelv kevésbé akadémikus kifejezéseiből rögtönzött kiselőadást a nézőknek, a kiskorúakat féltők őszinte rémületére.

A hátralévő negyedórában nyilvánvalóvá vált, hogy mindkét gárda elégedett az egy ponttal, fel is hangzott a nézőtéri füttyszó innen is, onnan is.

A semmire sem jó állóháború végül pontosztozkodásba torkollott, ezzel bajnok lett a Manchester United, és nagyot lépett a bennmaradás felé a Blackburn.